A szervezetem mára felmondta a szolgálatot ezután a kimerítő 5 nap után, töménytelen mennyíségű energiaital és mindenféle nyamika, édesség után...:D Ami a legviccesebb, hogy az utolsó éjszakánkat egy tesco parkolóban töltöttük ( most elárultam egy eseményt), polskikban aludtunk, és semmi bajom nem volt! Az első éjszaka itthon pedig olyan szinten elaludtam a nyakam, hogy balra mozdítani sem bírom! Elképesztő! Vissza akarok menni!!! :D Kértem egy Napot a melóhelyen, mert így nem tudtam volna munkába állni! Így van időm blogolni, megkísérlem a lehetetlent és megpróbálom feltölteni az összes képet és videót!
A reggel kicsit döcögősen indult, kávé és a magunkhoz térés volt az első feladat! :D
Fel a magyar zászlókkal, nem sokára érkeznek talán a lengyelek, mutassuk meg magunkat!
Nyuszy épp egy zászlót fordít meg, ugyanis egyszerre többet vettek belőle, és nem tűnt fel nekik, hogy néhány meg van fordítva, így viszont Olasz zászló...:D Viszont a klub logó már rá lett nyomtatva, úgyhogy fordított logóval gangoltunk végig a városokon...:D
Amíg vártam a többiekre és az indulásra a tenger felé, még fotózgattam egy kicsit a folyóparton...
Már indulásra készen...amikor megjelenik az első lengyel polskis a talira! Sajnos többet nem is láttunk estig...Nem nagyon siették el az érkezést!
Emese!!! A sorstársaink!! :D
Az AND tömítés fotó!!! A második legnagyobb poén itt sült el! :D Mondtam a fiúknak, hogy hozzanak egy polskis könyvet, mielőtt bemegyünk, hogy tudjunk mutogatni! Kinyitjuk! Piszmogi mutatja, kipuff! Kipuff! Ok! Srác hozza! Piszmogi! Ok, ez kell! És ezzel a lendülettel ránéz a srácra és reflexből: " AND TÖMÍTÉS IS" Mi úgy kifakadtunk, hogy percekig nem bírtunk szólni! Attila erre rátett még egy lapáttal, és el kezdte szívni Misi vérét, hogy hülye vagy bazmeg, ebből ezek még az AND-et sem értik, nem hogy a tömítést! :D:D:D Azóta szállóigévé vált, és egy nap ha 40szer nem kapta meg, egyszer sem! :D
Hohóóó! Bent vagyok! Addig könyörögtem, és néztem szépen a fiúcskára, amíg meg nem esett a szíve rajtam! :D Ja, és a poén benne, hogy elsőre nemet mondott (most már tudom, miért), néhány szépen nézés után végre integet, hogy mehetek. Vezet hátra a sorokon, én nézek jobbra-balra, ott egy vezérműlánc, ott egy lengőkar...Hé, hova viszel, az ott Maluch...A sor végén kinyit egy kis ajtót, és felkapcsolja a villanyt! WC ! Nézek rá hülyén! Mondom nem szarni kell, Maluch!!! Vazze, Maluch!!! :D Visszahívtam a sorok közé, és mutatom neki az alkatrészeket- Ez kell nekem!!! :D
Hordom ki ezeknek a nyomiknak a cuccokat...:D
Hogy a f@szomba is hívják azt az izét???
Ottan vannak a kisautók! Csak néztek kifele a boltban az eladók, hogy most mi van? :D
Az új kényszerkipuff...and tömítéssel, és tartók nélkül...így tehát megy be a hátsóülésre, és go tovább a másik címre, hátha ott kapunk! :D
Keressük a másik címet, amit kaptunk a boltban...:D Végül összeakadtunk egy nyugdíjas nénivel, aki tudott németül. Elvitt minket egy gumishoz, ott megkérdezte nekünk, hogy hol van erre autósbolt Maluch-hoz, elkísért minket a boltig, közben Dömi cipelte neki a 10 kilós macskaalmot, és elmeséltük neki, hogy mi járatban vagyunk itt, honnan jöttünk, kicsit az unokáiról is mesélt, aztán a boltban egy kis segítség után elköszönt tőlünk! A boltban megrendeltük a tartókat, és megígértük, hogy másnap 9 órakor ott leszünk értük...szerintetek visszamentünk? :D
Na ez mekkora volt!!! Dugó! Legalább 20 percet álltunk egy helyben, kb. 2 km-es szakasz le volt zárva útépítés miatt. Addig kiszálltunk, és fotózkodtunk. Attila is neki állt a kicsi-kocsikról képeket csinálni, és hogy mind benne legyen, a kamionhoz simult...aztán majdnem eldobta a gépet a kezéből. A kamionos meghúzta a kürtöt, hogy jól ráijesszen! Mi meg vihogtunk,amíg ennek majdnem leállt a szíve! Aztán mutattuk neki, hogy kirááááály volt!!! :D Látta, hogy vesszük a lapot, indítózott és elkezdett ráállni Piszmogi kocsijára...én meg odaszaladtam és segítettem neki, hogy még közelebb sikerüljön! :D Tovább nem mertem engedni...:D Ott van még a vonóhorog is! :D Kb. még 100 kilóméteren keresztül kísért minket, végig a nyomunkban, és kürtözött nekünk!
Elő a magyar zászlókkal! Megjöttünk, itt vagyunk, ámuljatok!
Ez már Gdanszk...
A strandra menet...
Ottan van, már látoooom! Menjünk mááááá! ( még fagyizni akartak a tengertől pár lépésre, meg áll az eszem!)
Ezt küldöm a buziknak, akik csak egy szaros lupás-lábas képet tudtak küldeni, amíg én izzadtam a jobb egyben valahol a lengyel autópályán...:D
Igazi tengeri sirályoooook! :D Igaziaaaak!!!
Egyfolytában a parti hullámokat videóztam, nem bírtam betelni vele!!! Állítólag voltak medúzák is, Robiék láttak, sőt fogták is...olyan mint egy takony, elmondásuk szerint! :D Arra lettek figyelmesek, hogy a gyerekek valamivel dobálóznak, de nincs a kezükben semmi...:D:D:D Én meg pont ilyenekre vágytam, és egyet sem láttam, alig találtam kagylót, csigaházat...:(
Naná! Majd nem pózolok életem első tengerpartján???!
Az elmaradhatatlan tengerparti kagylógyűjtés...Itt pedig az volt a poén, hogy miközben gyűjtögettem, meg a fotózások alatt beleültem a homokba. Már indulnunk kellett, hátha kocsis fotózásnál még elkapjuk a naplementét. Gyorsan összekaptam a cuccaimat, de nem öltöztem át, mondom majd a kocsinál...a bazáros résznél még megvártuk Angit, amíg bemegy a mosdóba, én addog elkóvályogtam, megnéztem a szuveníreket, hátha találok valami jót. Aztán éreztem, hogy szúr a homok...Elkezdtem vakarózni, és akkor döbbentem rá, hogy a fürdőbugyim tömve van homokkal, de olyan szinten, mintha megpakolták volna...Úgy sétáltam végig azon a hosszú szakaszon a strandról...mint aki beszart! A bazáros tér közepén mondom Döminek, hogy ez így gáz, kikéne szedni...hát elkezdtem kisepregetni a bugyimból...:D Viszont ugyebár vízes is volt, úgy hogy úgy potyogott ki belőlem, mint amikor a ló szarik...:D Az éttermek meg körül vettek minket, miközben én ráztam magamból ki a fasir nagyságú homokgombócokat...:D Ha ott valakinek nem ment el az étvágya...:D
És még mindig gyűjtök...( Holló baszki, ennyi képet csinálni arról, hogy gyűjtöm a kib@szott kagylókat, ezért telt meg a memóriám, he! )
Ástam én méllyebbre is, de ott még annyi sem volt, mint a felszínen...:( Milyen tengerpart ez???
Valami brutál nagy tartályok, fingom sincs mire használják, de sok volt belőlük a kikötő mellett, és hatalmasak voltak!
A büszke sofőrök!
És az utasokkal az egyenpolókban, amik csak erre a talira készültek!
Nos a történet az, hogy a strandolás után még akartunk készíteni néhány bizonyítékot, hogy a Kisautók valóban megjárták a Balti tengert! Így hát neki indultunk keresni valami kikitőt, ahol a kocsikkal is oda tudunk állni. Találtunk, csak zárt terület...:s Mi jött ezután? " Csajos, menj mutasd meg a cicidet!" :) Végül elég volt nekik az, hogy szépen mosolyogtam, hogy Wengrik vagyunk, hogy Polski, hogy 1100 km...Amúgy meg ezek a bácsik sem voltak már szomjasak! :D Cserébe, hogy beengedtek a kikötőhöz, bevittük Polskival a centrumba! :D
Helsinki, Stokholm! Ezt is látták a Kisautók!!! :D Jövöre átugrunk a komppal! :D
Attila AND kikötő...:D
Bizonyíték, hogy mi is ott voltunk! :D
Kicsit játszottam az ISO beállításokkal...:D
Piszmogi átöltözött pizsibe...:D Igazi Polskis!!! :D
A szállásra visszaérve döbbenten néztünk körbe! A sötétben világítottak a felnik és krómlökösök! Itt vannak a Lengyelek is! Megérkeztek! És sokan vannak! Vajon hányan vannak? Rögtön kiment a szemünkből a fáradtság, és elemlámpákkal körbejártuk a kempinget! Annyian voltak, hogy alig tudtunk beparkolni...Épp, hogy beálltunk a helyünkre, ki sem szálltunk a kocsiból, a lengyel srácok megszálltak minket! Helló, Helló! Open door, open door! És már feszegették a motorháztetőket másik kezükben a sörrel! Jól esett, hogy így fogadtak minket! :D Beszélgettünk velük egy órácskát, végig nézték az összes kocsit, amivel megérkeztünk, és kifaggadtak, hogy honnan jövünk, és hány km-nél tartunk. Amikor mondtuk a számokat, csak annyit mondtak, hogy Kurvááááá! :D Aztán szemügyre vettük mi is az ő kocsijaikat, és mi is aztakurváztunk! A reakciót látni kellett volna, mikor meghallották az aztakurvát! "Áháááááá! Kurva, kurva, yes!!! És vihogott mindenki! A tali végére egyeztettünk velük, hogy kinél mi a jelentése! :D Addig viszont csak mondogattuk egymásnak a levegőbe vakon! De végülis nagy eltérés nincs, nem? :D
Összefogtunk velük egy kis játék erejéig is még éjszaka! Egy mellettünk lévő faház előtt beszélgettünk épp, aminek a terasza telis tele volt üres sörösdobozokkal. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy iszonyat horkolás hallatszik ki! Összenéztünk, és vihogtunk mindannyian. Aztán az egyik lengyel srác oda ment az előtte parkoló autóhoz, és megrázta. Annak meg megszólalt a riasztója! Csak úgy zengett az egész keping! :D Abban a pillanatban, hogy nekünk is leesett, mi történik, gyorsan szétszéledtünk, mindenki amerre látott...:D Valaki kikapcsolta...Ezt eljátszottuk megint, mert hogy a horkolás újra kezdődött. Nekem pedig sikerült olyan helyre húzódnom, ahol egy sátor mellett megbújhattam. A sátorból pedig egyszer csak kinyúlt egy kéz, és kikapcsolta a riasztót...:s Upsz! Nem is a horkolósé a kocsi...:D
Itt pedig egy lengyel csomagtartó látható...Ők már nem voltak szomjasak!
Mire visszaértünk a szállásra, már a csapat másik fele rég nyugovóra tért, mi még az élmények hatására kicsit beszélgettünk. Holló az este végére alig állt a lábán a fáradságtól, de azért Endrével lenyomtak még egy kis páleszt! :D Jó, mondjuk két perc múlva már horkolt mind a kettő! :D
