A becsületes nevem Remizmenti-Buflák Igor, az Igort azért kaptam, mert orosz származású az Apukám! :)

Remélem, hogy Én már egy nagyon egészséges mopszocska leszek, Anyuék sokat aggódnak értem, és nagyon szeretnek! Én is össze-vissza kakálom a lakást, néha még szét is focizom az előszobábam, mire Anyuék hazaérnek! Mindenféle morzsát felpórszívózok a földről, amit csak találok, így a szüleimenk nem sokat kell sepregetniük! :D Sokszor megeszem a műanyag hulladékokat, amiket a földön találok, aztán meg úgy elrontom a gyomrom, hogy egész éjszaka hányok! :(

Most már olyan nagy vagyok, hogy megkaptam minden oltást, és egy hete rájöttem, hogy nem csak a lakás képezi a Világot, mert az ajtón kívül sokkal nagyobb Világ várt rám! Nagyon élvezem, hogy más mopszikákkal is játszhatok, csak még sokszor legyűrnek! És nagyon hideg van kint, utálom a pulcsimat felvenni, de muszáj, mert akkor Anyuék sokat pörölnek velem! :)

 Sosem felejtelek el!

 Sziasztok!

Remizmenti Buflák Ronald vagyok, de hívjatok csak Roninak! :)
8 hetes vagyok éppen, július 29-én születtem! A Remizmenti Buflák Kenelből (tenyész család) jöttem, igazi szüleim Remizmenti Buflák Hurrikán, és Remizmenti Buflák Zéta. Ők nagyon sok díjat nyertek, annyira szépek, ezért nemes családból származom. 
Apu és Anyu Pénteken jöttek értem, és azóta nagyon jól megvagyunk! Sokat eszem, aztán alszom, aztán telekakilom a lakást, utána megint eszem, és megint alszom! :)
Apuék sokszor próbálnak velem játszani, de 10 perc után annyira elfáradok, hogy visszavonulok a kis ágyikómba és 2 órákat alszom...:)
Hétfőn megyek a második oltásomra, majd két hetente újabb szurikát kapok, hogy aztán nyugodt szívvel sétáltathassanak Anyukámék! Addig is felfedezem a lakás rejtett zeg-zugait, hova lehet még kakilni, ahova még nem tettem! :)
Puszilok mindenkit, és gyertek el meglátogatni, ha van kedvetek! 

Az uccsó képen nem én vagyok...ilyen leszek, ha nagy leszek! :)

 Nos, megjártuk tegnap a nagy utat! Nünü hazaérkezett wellnes útjáról! És gyönyörűbb, mint valaha! Szerintem Ő sem gondolta volna, hogy ennyire meg tud szépülni! :)

Először is nagy köszönet Piszmoginak a segítségért, Somának és Áginak, hogy elkísértek! Abadi Attilának az utánfutó kölcsönzést! És persze, azoknak is, akik végül nem voltak ott, de felajánlották segítségüket, és számíthattam rájuk! Hubó, Pocok, és Nyuszy is bevállalta volna, ha nincs más! Piszmoginak külön köszönjük, hogy éberen tartott minket, és megnevettetett minket az úton! Különböző teóriákat hallhattunk tőle, de a leghasznosabb az volt, hogy a szotyizás dolgoztatja az agyat! :D:D:D Tehát ezúton ajánljuk minden olyan sofőrnek, aki több órás vezetés után elálmosodott, hogy dobja el a különböző egészségtelen energiaitalokat, és szotyizzon!!! :D

A színe gyönyörűséges! Olyan, mint amilyenről álmodtam! Laceeee szép munkát végzett, és NAGYON KÖSZÖNÖK NEKI MINDENT!!! :)

Néhány hibára felhívta a figyelmem, amelyet szomorúan fogadtam! Például a sárvédő belső peremén ott maradtak a díszléc lyukai, amit be kell pöttyözni, ezenkívül a doblemezen belül kéne még egy kicsit hegeszteni is, mert van egy pont, ahol nem nagyon lett összevarrva. :( És hát elmaradt az alapozása a kocsi aljának, mert elég sok helyen úgy találta, hogy még rozsdás...pedig mennyit baszakodtam vele...:s Most már csak az a baj, hogy nem lehet az oldalára fektetni a kocsit! :D Így nehezebb dolgom lesz. És a legrosszabb hír, hogy a beltérben a doblemezeknél nem vállalt garanciát a fényezésre, mert elég neccesen lettek lakatolva az illesztéseknél...lehetséges, hogy egy év múlva el kezd hólyagosodni...Ezen kibuktam! Nagyon sok pénzt hagytam ott a lakatosnál... hát már egyik sem megbízható??? Még akkor sem, ha megvan fizetve???:( Losi, Gyula! Nagyon koppintsatok a körmére Ferkónak, és tartsátok nyitva a szemeteket!

Sajnos képekkel nem tudok szolgálni, mert sötétben nem lett volna érdemes fotózgatni. De igyekszem minél hamarabb olyan képeket készíteni, amik minél inkább visszaadják a kocsi színét! De természetesen élőben bárki megtekintheti, csak szóljon! :)

 Az első képen valami gyönyörűséges a színe, pont olyan, amit elképzeltem!

Nos, ezt is megértük gyerekek!!! :D

Elkészült a fényezés! Élőben még nem láttam, a képek Laceeee által készültek! Mint tudjuk, a képek sosem adják vissza az igazi színt, tehát majd kiderül élőben, hogy valóban olyan színt sikerült-e rávarázsolni, amit én megálmodtam...Így most inkább nem nyilatkoznék...de annyit megjegyeznék, hogy egy-két képen azért már sejlik, hogy szép színe van! Amitől félek, hogy milyen, ha árnyékban van, vagy épp nem süt hét ágra a Nap! Hát...majd meglátjuk!

 Csak egy kis ízelítőt kaptam én is...:)

 Ma este megjöttek az új felnicskéim! Hát Ők lesznek az utódok! 

Egyik szemem sír, másik nevet!

Előkerült az adás-vételi szerződés...2005. 03. 31. Azaz 5 éve! A Kisautó megtette utolsó útját Marosig, majd azóta egy tapottat sem moccant saját lábán (motorral). Azóta mégis sikerült beletennem 500-600 km-t...csak épp utánfutón! :D Sőt, az enyém hamarabb járt az M60-son, mint Kg-é! Hehe!!! :P

...ugyanis Pécsen pihen már, és vígan szépül Laceeee garázsában! Remélhetőleg 1 hónap múlva könnyekkel fogok küszködni...vagy azért, mert tetszik a színe, vagy azért, mert nem! :D (azért bízom benned Laceeee!) :) Imi polskijával, Abadi Attila utánfutójával, és Soma társaságával 70-es tempóval, 3 óra alatt tettük meg az utat. Az út Pécs felé, -szokatlan-, de kaland nélkül telt el, eltekintve a mosolygó arcoktól, és azon kívül, hogy néha elment az utánfutó világítása! A mosolyok azért születtek, mert polski vontatott polskit, és valjuk meg, azért nem egy mindennapi látvány! :)

A hazaút már picit izgalmasabb volt! Imi nem nagyon törődött a mögöttünk lévő utánfutóval, ahol kiadta, ott szép íven vette a kanyarokat. És a sors fintora az is, hogy hajnali fél 3-kor, 1 km-re a garázstól, a végcéltól a rendőrök is megtaláltak minket. :) Épp akkor megint nem égett az utánfutó lámpája, és a szélessége miatt kitakarta a polski lámpáit is...:s A rendőr szavait idézem: " Nem tudtuk elképzelni, hogy mi vontatja ezt a nagy utánfutót...!" Miután visszaültünk a kocsiba, jól kiröhögtük őket...mit szóltak volna, ha még fent van a Kisautó is a platón! :D:D:D

Köszönet: Imi, Abadi, Soma, Baz, Becii, Turbó (és Abadi barátainak is! Jah, és nem tudom, mit paráztatok, simán felment!!! :D (be volt állva az első fék!)

És mivel várhatóan sok kérdés jön majd a színnel kapcsolatban, ezért felteszek két képet az elképzeléseimről! A polskin csak a színt kell nézni! Nem, nem lesz rajta ilyen lökhárító (gyakori kérdés)! :) Ebben van egy kevéske arany szemcse, ami napfényben látszik, ez a szín a cél! A másik színtén hasonló, csak arany szemcse nélkül, ez is nagyon tetszik! De aranyszemcse, csak ízléssel, de lesz!

Egy kicsit megkésve, de egy beadandó helyett inkább blogolok egyet:

Kg, ha nem haragszol, nem raktam fel az általad készített briliáns képeket! Nagyon tehetséges vagy, de még egy kicsit gyakorolni kell a téma választást! :D

Az eddigi megszokott Bakonybél, mint téli tali helyszíne már a múltté.

Azt hiszem nyomós okunk volt, hogy oda többet ne térjünk vissza. :D A tulajok valószínűleg már nem várnának minket amúgy sem vissza, ahogy a többi helyről ez szintén elmondható, ahol eddig megfordultunk. Mondjuk innen még nem lettünk kitíltva, de nem is várjuk meg! :D A legutóbbi alkalommal hagytunk magunkból egy kis emléket...egy lepedőbe csomagolva...de ezt inkább hagyjuk! :D Mindenesetre nem lettem volna a "szobalány" helyében! :D

Szóval, idén a Börzsönybe látogattunk el, Kóspallagtól nem messze.

11 fős szobák....na, ez megmaradt bennem! :) A fiúk nem szégyellték a szégyellni valót...eregettek rendesen! :D

Az első nap az érkezésről szólt, és a vacsoráról! A gulyásleves és a palacsinta megváltás volt. Az est fénypontja, amikor Soma elhagyta egy kis időre a vacsora színhelyét...az asztalon Erős Pista, Soma jól megszedett leveses tálja...a szitu adott volt! :D Az eredmény sok-sok telepakolt zsepi, és este egy csípős-fájós menet a mosdóban! Mi élveztük, és ez a lényeg! :D:D:D Este pedig egy kis iszi-iszi, ki-ki a saját módján.

A reggel számomra behatárolhatatlan, mert szinte le sem hunytam a szemem, mondhatni, este 11 körül érbredtem. Egész éjjel különböző fondorlatokat próbáltam kieszelni, miként is tudnám meggyilkolni Somát észrevétlenül, hogy aztán ne terelődjön rám reggel a gyanú. :D Először arra gondoltam, hogy csak befogom az orrát...de akkor a száján levegőt tud venni, majd az oldalára fordul, és folytatódik minden tovább...aztán a párna, mint segédeszköz, jutott az eszembe...az agyalást akkor hagytam abba, amikor Kg-t búcsúztattam reggel 5 fele isibe menet, ezután már felhagytam a merénylet tervezésével, és megpróbáltam pihenni alvás helyett, amíg ébredeznek a többiek, közben pedig hallgattam tovább Soma legújabb szonátáját. :D 

A második nap programja az kisautók reggeli beindításán kívül autókázás volt, egyéni célom pedig az volt, hogy keressek valahol egy gyógyszertárat, ahol füldugót kapni.:D Ellátogattunk Kóspallagra, ott egy kis séta, némi látványossággal, - lovas szánnal-, a lányoknak fürdés a szűz hóban, Gyé csupasz segge (én szerencsére csak fotón láttam), ebéd egy kis étteremben, ahol csak sodexhos jegyet fogadtak el, ezért maradt a jó öreg hambi és a hot dog. A hambis bácsival jól összebariztunk, és még a kedvemért előbbre hozta a madarak etetését is, hogy elkapjak egy-két jó fotót róluk. Átautóztuk a Börzsönyt, szebbnél szebb helyeken, miközben Réka sziporkázott, és lelőhetetlen volt, feltalálta, hogyan lehet remegtetni a hangunkat alapjáraton a hátsó ülésen, amin írdatlan nagyot röhögtünk, és természetesen megörökítettük, úgyhogy visszahallgatható a blogon. :D Aztán szürkületre megérkeztünk egy kilátóhoz, ahol az egész dunakanyart be lehetett látni. Itt Rékacicamicaricával újabb hóban fürdésben vettünk részt, aztán belepisiltünk együtt a hóba, ami rettentő nagy élmény volt! :D A visszafele vezető úton szépen, libasorban haladtunk a kietlen tájban, aztán egyszer csak megállt a sor. Vicces szitu volt, mert a letakarított út csak egy irányba biztosította a helyet az autóknak, és persze kifogtunk egy autót, ami éppen oda szeretett volna eljutni, ahonnan mi jöttünk. Kiszálltak a sofőrök, és ment a diskurálás, lényegében arról, hogy most ki akadjon el, mi, vagyis legalább 6-7 polski egy autó miatt, vagy pedig az az egy autó. Természetesen nem volt kérdés, szegényke beletolatott a hóba, mi szépen tovább haladtunk, aztán persze páran segítettek a kiszabadításban. :) Este aztán folytatódott az iszi-iszi...Somi hányi-hányi...én pedig gyilkoltam tovább képzeletben, mivel nem kaptam füldugót. :s

Másnap egy rögtönzött programm várt ránk. De előtte még annyit, hogy az odaúton, mint mindig, most is megvolt a kihagyhatatlan mentés. A sofőr hegyről lefele menet 50-el vette be a kanyart a jeges úton, megcsúszott, és felfeküdt a hóra a szakadék mellett. Sérülés mentesen megúszták barátnőjével, csak az autó lökhárítója bánta a szerencsétlen manővert. Mi felfele haladtunk, de rögtön satu fékkel reagáltunk, amint megláttuk a kis baleset helyszínét, Abadiékat felhívtuk, akik a sor elején haladtak, hogy forduljanak vissza, mert húzni kell a Subaruval. Nekünk ez is jó móka volt! :D

Vasárnap reggel sokan kihagyták a tali legnagyobb élményét!!!! Az egészben a legviccesebb számomra az volt, hogy kb. 3-szor haladtunk el a legnagyobb játék mellett, ami a Világon létezik, és amit én már egyszer életem során, egy munkahelyi tréning alkalmával kipróbálhattam, de egyszer sem tűnt fel, hogy én ezen a helyen már jártam kb. egy éve. :D Jó, hát...amikor én itt jártam utoljára, nem volt hó, most meg fehér volt minden...fogjuk erre! :D Már előző este kiagyaltam, hogy oda el kell vinni ezt a társaságot!!!

A játék csak akkor ad élményt, ha nem tartod be a szabályokat! :) Mindegy, hogy hogy, csak ne a szokványos módon használd! Ebben KG a legjobb!!!! ...és légy bevállalós...és minél hülyébb vagy, annál jobban fogod élvezni! :D:D:D

Pocoknak köszönjük a szervezést, meg azoknak, akik még segédkeztek benne! A fiúknak köszönjük a sok pukit a szobába! :s

 Egy telefonhívás, és egy gyors döntés eredménye ez a kis hétvégi kiruccanás...nem bántuk meg! :D

Soma Kisautója minden akadály nélkül levitt minket Mátrafüredre, ahol egy kis hétvégi házikócska volt a szállásunk. Az este fénypontja egy üveg frissen szűrt házi pálesz volt. A meglepő az volt benne, hogy én már az első korty után rosszul vagyok még a szagától is. Na ez nem olyan volt...:D Itatta magát csúnyán...mintha vízet ittam volna. 5-6 kör után már szépen néztem ki...amikor is Pé bejelentette, hogy megyünk csúszkálni a hegyre! :O

A fiúk fogták a szánkót...meg engem...meg a bort, és elindultunk a nagy sötétségbe. Nem lesz hosszú bejegyzés, nem sok mindenre emlékszem! :D Sokat feküdtem a hóban, az tuti, és mindig valaki húzott, vagy tolt a hóban. :D:D:D Az egyik emlékezetes pillanat, hogy táncolunk egy diszkóban...biztos arra jártunk! :D Arról kár, hogy nincs kép, amikor "leparkoltunk" a szánkóval a diszkó előtt, hótaposókban, és susogósnacikban! :D

Azt tudom, hogy a hegynek felfele nem volt könnyű.... Én többször meg akartam győzni a srácokat, hogy hagyjanak ott, és majd visszafele felvesznek, jó ott nekem, még csak nem is fázom...:D De nem hagyták! :( Pé azzal nyugtatott minket, hogy milyen jó lesz majd lefele csúszni, és hogy hatalmas élmény lesz! Na, ja! A lefele csúszás, mint kiderült, ugyanazon az ösvényen történt, mint amin felfele haladtunk. Tele volt sziklákkal, és kődarabokkal, szóval a csúszásból annyi lett, hogy Pé engem húzott a szánkón, a fiúk meg bandukoltak mögöttünk! :D Nekem végülis jól adta ki! :P

Hazaérvén jó lett volna egy forró zuhi, de elfagyott a vízóra, így nem lehetett megnyitni, jéghideg fürdőre meg nem igen vágytunk, így hát maradt a hálózsák. Úgy véltük, hogy reggelre nagyon meg fogunk szomjazni, de mivel vízünk nincs, a bor meg már elég volt, megraktunk egy lavort hóval, bízva abban, hogy reggelre megolvad! :D:D

A másnap reggel jól indult. Én terítettem, Soma kolbászt tépkedett, Pé meg rántottát készített. Jó meleg teával elfogyasztottuk...és visszafeküdtünk kicsit pihegni, amiből az lett, hogy valamikor du. ébredtünk. :D Közben Pé öccse, Balázs, és Ottó elmentek síelni. Le a kalappal előttük egy ilyen éjszaka után.

Du. neki álltunk a szarvaspörinek. Mindenki kivette részét a munkában. Én hagymát vágtam, és felügyeltem a dinsztelést, mert a fiúk már türelmetlenek voltak. Pé fröccsözött, és mindig elb@szta a tűzet, Soma meg mindig újraélesztette! :D

Mire elkészült a pöri, épp visszaértek a srácok a síelésből, és az Ő feladatuk volt az elfogyasztása. :)

Köszönjük a meghívást Pé! Nagggggyon jól éreztük magunkat!

Először is Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!!!

A mi fergetes bulink Zalaegerszegtől kb. 20 km-re található Kustánszegen, a Club Sunrise-ban zajlott! Az egynapos buliból 2 napos kiruccanás lett, de senki sem bánta meg...(na jó, Becii lehet, hogy igen, mert átjött a második éjszaka, hogy kicsit csendesebben vihogjunk, pedig csak barkóbáztunk! Na, de milyen barkóba volt az..hej!!! :D

Sajna a gépemet otthon felejtettem, így csak szegről-végről :D szedtem össze néhány képet!

A szójátékok az esti autózás közepette, egy túlpihent éjszaka után születtek meg, mikoris szegről-szegre utazunk, azaz ZalaegerSZEGről KustánSZEGre, aztán KustánSZEGről ZalaegerSZEGre, és végül vissza ZalaegerSZEGről KustánSZEGre, érintve PálfiSZEGet, és MilejSZEGet.

A kustánszegieknek és zalaegerszegieknek nagy-nagy köszönet minden pesti nevében, hogy elviseltek minket (főleg Kg-t) :):):), nagyon jól éreztük magunkat!!! És ahogy mondani szokás, "Szeget-szegért!", egyszer talán megháláljuk! :P

Becii! Köszönjük a meghívást!!!

Ime tehát néhány szegett-vedett fotócska....:D

 Robi! Végre-valahára megkaptam az ajándékod! Köszönöm! :)

Szereztem még néhány fotót utólag (köszi Somi):

Robi, Andi, Becii, Reni és Milán ajándéka! Majd eljut hozzátok is valahogy! :)

Papírkutyák:   :D

 Kedves Baz! :D

Azért nincs bejegyzésem, mert nem történt sajnos semmi a kis Nünüvel! :( Nagyon szomorú vagyok miatta, összeszorul minden nap a szívem, ha eszembe jut! (mindjárt bőgök) :(

Viszont összeraktam egy jogsit, ami azt hiszem, hasznomra fog válni, és elengedhetetlen a Kisautóhoz! :P Szóval ezt is Ő kapta ajándékba! Vettem Neki egy jogsit, hogy együtt száguldozhassunk az utakon!:) És hát itt a suli is! A másik nagy álmom volt! És most bizony oda is nagyon koncentrálnom kell, mert a vizsgaidőszak szakaszában járok! Életem első zh-ján túl vagyok, és jelentem 3-as lett, aki még nem tudja! :) Január után viszont újra Nünüé minden figyelmem!

Nem könnyű, nah! Életem eddigi legnehezebb szakasza volt ez az év! Senkinek nem kívánom, még annak sem, aki az ellenségem! (tudom Soma, Te sem a Tiedet!) :) De azért az én életem is pokollá vált, és mégis felálltam! Megcsináltam egy jogsit, miközben próbáltam felvenni a ritmust egy fősulival, amiről tudni kell, hogy nem egy hallgatóbarát fősuli! :s Belerázódni újra, 8 év után a tanulásba, pfffff.....még mindig rázódok, de alakul! :) Az anyagiakról nem is beszélve...vitte a jogsi, a suli, az analízis tanár...és fizetem a garázst, miközben a lélek sem jár arra...(jaj, szegény Kisautóm ) :(

De mindig, amikor kiviszem a bérleti díjat, megpuszilgatom, és megsúgom Neki, hogy nem sokára újra ott fogok sürögni forogni, csak bírja még kicsit ki! :) ...meg különben is, ez a jogsi dolog is olyan, mintha Ő kapta volna!! :)

Nah, Balázs, ennyit tudtam kipaszírozni magamból! Te is bírd ki! Ígérem, nem adom fel...már csak azért sem, mert magamnak is megígértem, és Nününek is! Meg ez az életem még mindig!!!! :)

Legutóbbi lengyel utamon kapott néhány ajándékocskát Nünü:

gyújtáskapcsoló

kerékcsapágyak- első- hátsó szett

segédkormány

kézifékbowden

lengőkar- fém alátét

szöszmösz ( szigetelőanyag, ez már a második tekercsem)

indexrelé (elfelejtettem képet csinálni, elektromos...asszem)

gyári kondik

fékpofához rugók (gyenge+erős)

generátor-zavarszűrő kondi

lengőkarcsavarok

fesszabályzó (elmot)

gyertyagumik

szelepfedél, hegesztett

fékalaplapok (tudom, hogy 4 kell, 4 van!) :)

kasztnielem-lengőkartartó

meg egy csomó izé-bizé, amit nem részletezek...a legtöbbről van kép. Dömi, lehet kötözködni! :D És még kaptam egy gyújtáskábelt Piszmogitól, amit köszönök még egyszer! 

Nem olyan rég meglátogattuk a Kisautót Kg-val, Milánnal, és Rékával! Kg átnézte az egész kasztnit, és ahol hiányosságokat látott, azt bejelölte (amiket már Bexxter is megállapított), ill. beszámozta. :) 18 volt a vége...:s Apróságok, csak egy-két helyen meg kell erősíteni, pontozni az illesztéseket, a legnagyobb meló a hátsó lengéscsillapítónál lesz, ahol a kerek tálcán kívül még a tornyot is ki kell cserélni. Nem tudom, hogy nem vette észre az előző lakatosom! De már mindegy is! :( Köszi, hogy kiugrottatok, és hogy segítetek! :) Utána felinvitáltam egy kis bandázásra még a srácokat, jó kis muri lett! Az ablakom a Szentendrei útra néz, és Péntek este minden piros lámpa egy-egy gyorsulás, némi egyéb izgalmakkal megspékelve, mint pl. egy kocsi a szembeforgalomban próbálkozott előlrébbjutni...úgyhogy kint lógtunk szinte egész este az ablakban, ha nem éppen Rékát díszítettük (amikor elaludt Milán, Ő is kapott), vagy vízzel megtöltött gumit dobáltunk a járókelőkre...:) Az este olyan 4 körül ért véget, egy kis hagymás-zsíros kenyér evéssel! Egyszóval megabrutál jó kis este lett! :)

Ennek örülök a legjobban! Elegant gyújtáskapcsoló!

 A lengyel tali videó formájában is elkészült...

 Íme az utolsó két nap, de semmiképp sem az utolsó helyezett eme két nap! :) Kaland hátán kaland mindenütt! :)

Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek adhattam volna főcimként a tali kis mottóját a sok váratlan kalandnak köszönhetően!

A sofőröknek minden elismerésem, nem kis távot tettek meg az öt nap alatt, elenyésző mennyiségű pihenéssel!

 3. napunk a túránkon! Még mindig semmi szerelés...

A találkozón végül 103 autót regisztráltak. Talán valamivel több volt a regisztráción kivűl, de nem sokkal! És ezt mindannyian tudjuk, hogy mit jelent! Megvertük a Lengyeleket az Agárdi 2009-es Országos ( Nemzetközi)  találkozónkkal! Szép volt! :D (ezt megkapta Fifi is!!! )

Bydgoszcz belvárosa gyönyörű, engem elbűvölt a maga kis folyójával, hídjával, a régi stílusú épületeivel, és a hatalmas terével, ahova befért mind a 103 Kisautó. Ezen a napon számomra a legnagyobb élményt a technika csodája jelentette! Integethettem élőben a tőlem 1000 km-re lévő otthoniaknak. Hatalmas volt! :D A nap pedig nem is zárulhatott volna szebben, minthogy megkaptuk a nekünk járó tiszteletet az eredményhirdetéskor!

 A szervezetem mára felmondta a szolgálatot ezután a kimerítő 5 nap után, töménytelen mennyíségű energiaital és mindenféle nyamika, édesség után...:D Ami a legviccesebb, hogy az utolsó éjszakánkat egy tesco parkolóban töltöttük ( most elárultam egy eseményt), polskikban aludtunk, és semmi bajom nem volt! Az első éjszaka itthon pedig olyan szinten elaludtam a nyakam, hogy balra mozdítani sem bírom! Elképesztő! Vissza akarok menni!!! :D Kértem egy Napot a melóhelyen, mert így nem tudtam volna munkába állni! Így van időm blogolni, megkísérlem a lehetetlent és megpróbálom feltölteni az összes képet és videót!